Hát. Nem könnyű elindítani egy blogot. Főleg egy olyat, aminek nincs külön témája, csak úgy általában szól az életről... Vagyis egy ilyet, mint ez. Már csak azért is mondom, hogy ez nem könnyű feladat, mert nekem is két hétbe telt, mire összeszedtem magam, és elhatároztam, hogy elkezdem... És azon gondolkoztam, hogy mikor máskor lenne megfelelőbb az idő, mint egy csendeshét után. Hát kezdem. Mármint a blog írást.
Most éppenséggel kinn ülök a teraszunkon, a tűző napon. Vagyis, hát nem szó szerint a tűző napon, mert egészen pontosan ahol ülök, ott árnyék van. És már a nap sem tűz annyira szóval... De ez igazából tök lényegtelen. A fehér műanyag karosszékben ülve, ölemben a laptoppal figyelem a világ történéseit. Közben Jason Mrazt hallgatok, és az élet olyan szépnek tűnik. Bár nem minden pillanatban. Csak úgy lüktetve, néha-néha, kisebb időközökkel önt el ez... Hogy minden jó. Amúgy viszont valami szorongás van bennem. Valami, ami görcsbe rántja a gyomromat. Viszonylag jó értelemben, de mégis idegesítően... Nem igazán tudom meghatározni, hogy mi ez. Olyan, mintha a világ legbékésebb helyén lennék, tudva, hogy minden rendben van, hogy az életem is jó mederben folyik, mégis olyan mintha valami, vagy valaki hiányozna. De aztán meg eszembe jut, hogy nem hiányozhatna senki és semmi, mert minden jó, és tökéletes. Vagy legalábbis annak kéne lennie. Szóval most olyan minden furcsa és ellentmondásos... És nem értek semmit, és mégis mindent értek. És nyugodt vagyok, és mégis minden olyan zavaros. Hát ez van... Már vagy három-négy hete, körülbelül. És nem nagyon tudom miért... Bár lassan már egészen hozzászokom...
Hát ilyen ez a nap. Ez az amit érzek. Őszintén. Ha valakit nem érdekel, ne olvassa, ha érdekel olvassa. Nem állítom, hogy érdekes lesz ez a blog. Azt sem állítom, hogy unalmas. Nem mondom, hogy mindig lelkizni fogok, de azt sem, hogy soha nem fogok. Csak annyit ígérhetek, hogy amit írok, és írni fogok, az mindig őszinte lesz. Mindig azt fogja tükrözni, amit gondolok, és érzek valamivel kapcsolatban. Valakivel kapcsolatban. A világgal kapcsolatban. Szóval, akit ez nem érdekel, az ne olvassa a blogom. Mert nekem csak két célom van. Egyrészt, hogy gyakoroljam az írást, mert kell, hogy gyakoroljam. Másrészt, hogy leírjam, hogy miket tapasztalok meg a világból, az emberekből, és főként Istenből... Hát valahogy így. Tudom, hogy ez nem sok, meg béna, meg még esetlen, de majd belejövök...
Hajra! :)
VálaszTörlés